„Nagy Ő” keresése az interneten

Vica (25)

Először két éve regisztráltam egy társkereső oldalon az interneten. Feltöltöttem a nyaralás után készült fényképemet és vártam. Már másnap 3 levél várt rám új hódolóimtól az e-maileim között és ezek száma napról-napra nőtt. Kezdetben jó érzéssel töltött el, hogy ennyire felkeltem a férfiak figyelmét, majd elszomorodtam. Egy nekem való pár sem akadt a sokból. Vagy külsőleg nem ragadott meg vagy ha igen, a személyisége nem tetszett. Nem adtam fel, tovább böngésztem és rátaláltam egy diplomásoknak szóló társkeresőre. Tele intelligens, hasonló érdeklődésű férfiakkal. Ahogy a postafiókom mutatja, én sem vagyok számukra közömbös. Igaz, még nem találtam rá a páromra, de sokkal nyitottabb és magabiztosabb lettem a flörtölés terén is. Úgy gondolom, hogy egy társkereső mindenki számára pozitív élményeket nyújthat, csak a számára megfelelő oldalon kell keresgélni.

Eszter (30)

Sokáig randizgattam az Interneten, persze csak levelezés szintjén. Nem is igazán párkeresés céljából regisztráltam, csak fel akartam mérni a férfiak igényeit és megtudni mire is vágynak egy nőben igazán. Tehát nem állt szándékomban személyesen találkozni egyel sem. Míg nem kerültem kapcsolatba Tamással. Kedves, vicces, okos és jóképű volt, legalábbis a profiloldalán. 2 hónap után megbeszéltünk egy randit. Hatalmasat csalódtam. Kiderült, nem a saját képét töltötte fel magáról. Szerinte nem a külső számít, mert ha egy nőt megragadják a levelei, onnantól nyert ügye van kívül-belül. Nálam viszont nem nyert. Hazaérve egyből töröltem magam az oldalról és folytatom a személyes ismerkedést. Így nagyobb az esély rá, hogy azt kapom, amit látok.

Évi (26)

Sokáig voltam szingli. A férfiak, akikkel megismerkedtem mindig tartogattak valami elrettentőt a tarsolyukban, amit csak az X-edik randi után húztak elő. Az ilyen kudarcok után döntöttem a társkereső oldalak mellet. Rövid idő után rá is találtam jelenlegi páromra. Mikor elkezdtünk levelezni, még mindig tele voltam kétellyel. Természetesen ő türelmes volt. Több hónapnyi levelezésünk után lassan kiismertük és meg is kedveltük a másikat. Mondanom sem kell, hogy ez a személyes találkozónk után sem változott meg. A társkereső nagyban megkönnyebbítette az életemet, hisz egyfajta álarcként tarthattam magam elé és rajta keresztül szemlélhettem a másikat. Azóta minden egyedülálló barátnőmnek ajánlom ezt a fajta randizást.

A netes társkeresés 10 alapszabálya:

1. Ne adjuk meg rögtön a mobilszámunkat!
2. Maradjunk névtelenek egészen addig, amíg nem érezzük biztosan, hogy szeretnénk elmélyíteni a kapcsolatot. Az első személyes találkozásig inkább a neten keresztül beszélgessünk! A legjobb mód a levelezés.
3. Ne engedjük, hogy valaki sürgessen, haladjunk a saját tempónkban!
4. Amíg nem érezzük, hogy készek lennénk telefonon beszélgetni vagy találkozni az illetővel, ne hagyjuk, hogy rábeszéljen. A megérzések a legjobb tanácsadók. Ha ő a nagy ő, akkor meg fogja érteni, a türelem különben is fontos és jó tulajdonság.
5. Első alkalommal semmiképp se lakáson találkozzunk!
6. Vegyük számításba, hogy új ismerősünk esetleg nem volt őszinte, ami az adatait illeti, így nem is felel meg az elvárásainknak. Inkább egy semleges, ártatlan helyet válasszunk, például kávézót. Ha tényleg kellemetlenül érezzük magunkat, akkor ott bátran felállhatunk, és egyszerűen elmehetünk. No, de azért ne ugorjunk fel az első béna mondatnál, ilyen előfordul az ember lányos zavarában, főleg az első alkalommal.
7. Soha ne adjunk ki túl sok személyes dolgot magunkról, megjárhatjuk...
8. Soha ne adjuk meg a teljes nevünket, pontos postacímünket, ugyanis az adatainkat minden randevúhajhász és szélhámos felhasználhatja! A zaklatásra pedig senkinek nincs szüksége.
9. Ne várjunk túl sokáig az első randival, amíg szárnyat kap a fantáziánk!
10. Chatelés és e-mailezés közben sokszor másnak képzeli el az ember a másikat, mint amilyen az a valóságban. Azt, hogy egy hullámhosszon mozgunk-e a másikkal mindenben, csak az igazi találkozás alkalmával lehet kideríteni.